részlet

" - Azokon a tájakon a házak ablakaiból nem szűrődik hazahívó világ, s az apró gyermeki lábak eltévednek a szemét és törmelék borította utcákon. Sikátorok mélyén, falhoz támaszkodva próbálják lehunyni szemüket, rongyokba bújva a hideg elől, álomtalan álomba menekülve a hétköznapok fájdalma elől. És a fohászaik nem a mesék hőseihez szólnak. Álmaikban nem kélnek szárnyra, lelkük nem talál védelmet, és nem vándorolja be a végtelen világok hatalmas birodalmait. Néma ajkaik őket, az anyákat hívják, s minden éjjel halljuk gondolataikat, szavaikat: Anya hol vagy? Anyukám hol vagy? A háború átkozott dolog, és átkozott legyenek mind, akik megtanították rá az embert, mert oly ádázul és borzalmas módon egyetlen faj sem vívja a háborúját, mint az ember! " 

Megosztás a facebookon